Háború...Bármikor kinézek az ablakon mindenhol vérző holtestek vagy éppen még az életükért küzdő lények.Visítozva távozó démonok, vámpírok, egy utolsó elhalló sikolyban elhaló angyalok és tündérek. Ez ma este sem voltak másképpen. Itt-ott világította be pár fáklya az elázott földet.-Chirsten hercegnő.-szólalt meg mögöttem egy ismerős hang-Nem kéne a háborút néznie.-lépett beljebb szolgálóm.Nem szeretem ezt az elnevezést,de apa megtiltotta,hogy máshogy hívjuk őket.
-Jane Én segíteni akarok nekik!-kiáltottam rá,miközben nem is csinált semmit.
-Tudom kisasszony.-hajtotta le a fejét,majd ismét megszólalt csak halkabban.-Az apja hívatja.
Halványan bólintottam,de nem láthatta,mert a szobában teljes sötétség uralkodott.Kiléptünk a helyiségből és a könyvtár felé kezdtünk el indulni.A folyosó fehér színű falait a nagyszüleim,szüleim portéi fedték.Mikor odaértünk Jane kinyitotta nekem a terem nagy barna ajtaját,majd ott is hagyott.
-Igen apám?-mentem oda a karosszékéhez amiben mint mindig most is ott ült.
-Hogy vagy Christen?-kérdezte miközben még mindig az ablakot bámulta.
-Jól...-válaszoltam neki,de egy kicsit furcsálltam,hogy csak ennyiért hívatott ide.
-Tudjuk,hogy háború van.Neked is és anyádnak is el kell mennie innen amikor kevesebb lesz az alvilági.-az utolsó szót már undorral ejtette ki a száján.
-Rendben apám...-mondtam,majd kimentem a könyvtárteremből.
Elmenni?Még is hova?Minden rokonunkat megölték az alvilágiak.Elpusztítatlan földrész meg már alig maradt az országba.Mindent elpusztítottak.Mikor beértem a szobámba,becsuktam a fehér ajtót,majd lefeküdtem az ágyra.Még mindig sötét volt,de egy kicsit sem bántam.Pár perc múlva elnyomott az álom.
Arra kaptam fel a fejem,hogy valami leborult a kis asztalról ami a szoba közepén helyezkedett el.
-Jane?Anyám?-húzódtam feljebb az ágyon így már teljesen a falhoz préseltem magam.
-Nem talált angyalom.-mondta egy mély rekedtes hang a fülembe.
-Ki vagy?-fordultam oldalra,hogy hátha láthatom.
-A legrosszabb rémálmod.-csikizte a fülem lehelete a másik oldalamon.A szívverésem felgyorsult,de a kíváncsiságom felülkerekedett rajtam így felé fordultam.Most nem tűnt el, közvetlenül mellettem ült így ijedtemből átugrottam az ágy másik felére.
-Démon.-szűrtem a fogaim közül miközben zöld szemeibe néztem.A sötétből csak az az egyetlen volt kivehető és a göndör haja.
-Annál rosszabb kicsi,buta Christen.
